Sáfián Attila
A hosszútávon stabil és nyereséges gazdálkodás alapja a termékeny talaj. Minden talaj „valamilyen szinten” termékeny, de a termékenységi szintek között óriási különbségek vannak, amiket tudunk (tudnánk) befolyásolni. A talaj termékenységét –leginkább- a benne lévő szerves anyag tartalom (humusz) és a talajban élő mikroorganizmusok mennyiségei határozzák meg. Az elmúlt évtizedekben a szerves anyagok visszapótlására, a talajszerkezetre Európa szerte csekély figyelmet fordítottunk és ennek eredményeként elindultak olyan lassú és káros folyamatok, amikre nagyon időszerű figyelmet fordítanunk.
A szabadföldi zöldség- és a szántóföldi növénytermesztők legújabb közép és hosszú távú feladata, kihívása hogy a növénytermesztést a talaja termőképességének megóvásával vagy javításával együtt végezze. Ez a már megszokott rutinszerűen működő tápanyag-utánpótlási gyakorlat mellett új feladatokat jelent. Ez viszont elkerülhetetlen, ha a lassan, de folyamatosan romló talajviszonyok mellett ugyanazon hozamokat akarunk elvárni a termesztett kultúráiktól. A mai növénytermesztésben alkalmazott tápanyag-utánpótlási technológiák, a talajra nem sok figyelmet fordítanak. Durva hasonlattal élve olyan, mintha a gépjárművünkbe –a használatuk során- folyamatosan csak üzemanyagot tankolnánk, de az olajcsere, szűrők cseréje, tömítések stb. elmarad. Itt az ideje a szerviznek, mert így a motor élettartama lecsökken, a használhatósági paraméterek romlanak.

